Enyhe időt hozott idén a Karácsony.
Nem lóg hideg jégcsap odakint a fákon.
Nem tombol a vad szél, nem hordja a havat,
de a szarvas-szívben mégis bánat marad.
Nem világít gyertya már a koronában,
mint egykoron, régen, az Álom havában.
Haj, ha az a régi, szép Karácsony lenne,
csodafiú-szarvas kis kertbe mehetne!
Bimbó tüzesedne még tavaszi ágon,
virágba borulna jázminfa a nyáron,
jázminnak hajtása szép virágot hozna,
sárga csillagvirág messze illatozna.
Erős lábaival ugrana a Napra,
szarvain hozna le nap-tüzet holnapra.
Szép agancsán gyúlna gyertya, tizenhárom,
el sosem aludna szerelem-oltáron.
Mindegyik gyertyára jutna a szikrából,
nem élne senki sem a párjától távol.
Enyhe időt hozott idén a Karácsony,
ellobbant a gyertya a csupasz oltáron.
Dérrel-faggyal megy el az öreg év tőlem,
csodafiú-szarvas megáll a mezőben.
Ősz szakállát fújja cibálja jeges szél,
jázminillatot már tavaszra sem remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.