Jó fa ez: szépen hasad.
Verseket szavalok merengőn,
idézve nagy költő társakat.
Tőkét én sosem döntöttem,
csak siránkoztam azon
folyton, hogy életünk, mögöttem,
hogyan siklott ki pár gazon.
A költőt leléptették megint.
Tisztessége a Háznak derogál.
A tengernagy bronzlováról beint,
mielőtt nem létező tengerére száll.
Szavakban dől a pénzvilág,
de a honi tőke csak dagad.
Saját zsebre dolgozó honatyát
nem köt már többé szavad.
Homlokomra a verejték ráfagy,
míg hátamon végigcsorog.
Elég lesz a tűzifából mára:
Eh! Megyek, és új munkába fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.