A városban most hull a hó,
fehérre fest teret.
Nakonxipánban lenne jó,
kávéházban, Veled.
Üldögélnénk a teraszon,
néznénk az eget,
és mint azon a tavaszon,
eltűnne a rettenet.
Nakonxipán az életünk,
ez itt a halál. Csak emlékben élhetünk,
itt ránk a semmi vár.
Ha kérhetnék én bárhová
két hajójegyet,
egy nakonxipáni találkozást
kívánnék, Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.