Kemény a földön már a répa,
a villanyél a kezedhez ragad.
Egyben dobod platóra néha
a tíz kilónyi répahalmokat.
Homály borong, fagyott az éjjel.
A kút jegét a vödröd törte fel.
A két felest bedobtad kéjjel,
karácsony-tájt talán otthon leszel.
Még egyre vársz újabb levélre.
Nem kaphatod meg tőle már soha;
s nem tudod még, talán jövőre:
marad-e sorsod most már mostoha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.