Világvégék

Öreg Földünk kérge túlélt világvégét jó párszor.
Nem szenvedett a természet világvége-hiánytól:
Szilur végén Gondwana a Déli Sarkon jól lehűlt.
Sok élőlény kipusztult, pár meleg vízbe menekült.

A perm végén majdnem kihalt a bolygóról az élet.
A maradék újra fialt. Nekik köszönöm: élek.
Majdnem felforrt a levegő. Kipusztultak a halak.
Fenékre hullt sok lebegő vízi élőlény-alak.

Kőszénhamu fedte le sarkvidékek földjeit,
üvegházi meleg ölte a földek növényeit.
Elpusztult akkor a világ csaknem háromnegyede,
semmi nem kérdezte tehát, hogy az ember majd jön-e.

Az Atlanti óceán már a triászban született.
Sok-sok faj kipusztulását okozta az az eset.
Ismét meleg lett a tenger, forró lett a levegő.
Még mindig nem volt az ember távol sem elérhető.

A korábbi élővilág majd teljesen kipusztult,
megjöttek a Sauridák, mikor a föld megmozdult.
Megint eltűnt sok-sok élet hetven millió év előtt.
Kisbolygó jött? Egy elmélet azt okolja mind előtt.

Ötször pusztult el az élet ráncos, öreg Földünkön.
A hatodik, attól félek, sokkal gyorsabban eljön:
Tele nyomjuk vizeinket olajjal és szeméttel,
vajon számolunk szerinted bármi következménnyel?

Ha nem lesz majd kataklizma, csinálhat azt az ember.
Megvan hozzá minden eszköz, létezik  a sok fegyver,
de nem is kell Armageddon, nem kell meteor eső.
elég hozzá a szennyvíz és a mérgező levegő.