mi folyton életemre tör,
pedig hiszem, hogy más is van, mint rémület,
s az út végén álló gödör.
Hiába lennék falka-tag:
kizár a jellemem, ami
inkább csak csöndes, hallgatag:
nem bírok jól együtt vonítani.
Nem éltet engem más, csak rémület,
mi folyton életemre tör,
s hogy nem sodor magasba révület,
hát nyilván én vagyok ökör.
Csak korcs vagyok. Vadászni nem tudok.
Csak csúcs-közelben élem életem,
elnézve csak, amint a Föld forog,
de visszaránt a gyűlölet, s a félelem.
Mert nem éltet engem más, csak félelem,
mi folyton életemre tör,
és ha nem jut majd elég sok élelem,
az éhség lesz, ami halálra gyötör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.