mintha alma lennék,
s te lennél a fám.
Szívem szinte rettenve borzad.
Nem leszel, csak emlék;
mi lesz ezután?
Körülöttem minden zöld.
Elkap majd a nehézkedés,
gyorsuló esésbe kezdek.
Lebegésből nagyon kevés,
ami jutott - csodás kezdet!
Sár alattam, ég fölöttem,
távolodnak az ágak.
Vaksötét éj van előttem,
sűrűsödnek az árnyak.
S nem állít meg, csak a föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.