2012. december 2., vasárnap

Zuhanás

Leszakítom magamat rólad,
mintha alma lennék,
s te lennél a fám.
Szívem szinte rettenve borzad.
Nem leszel, csak emlék;
mi lesz ezután?

Körülöttem minden zöld.

Elkap majd a nehézkedés,
gyorsuló esésbe kezdek.
Lebegésből nagyon kevés,
ami jutott - csodás kezdet!

Sár alattam, ég fölöttem,
távolodnak az ágak.
Vaksötét éj van előttem,
sűrűsödnek az árnyak.

S nem állít meg, csak a föld.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.