százhetvenkét centi,
és nem tudom, hogy kell
itt költőnek lenni.
Csak szárazon írok,
a rímem mind koppan.
Éjszakánként sírok,
mint egy herélt kappan.
Elzúgott felettem
már több, mint fél élet.
A haláltól immár
csak kevéssé félek.
De hogyha még egyszer
megkérne egy senki,
megfognám a kezét
érte tűzbe menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.