Szedésre érett bennem az élet.
Szívemre ült ez a gondolat.
Új tavaszt már nem is remélek:
a szár az ősz végén elszakad.
Talán majd puha fűre esek,
ha a vesszőről lepottyantanak.
Vizet bocsátanak rám az egek,
megkeserednek mézízű nyarak.
Szedésre érett bennem az élet.
Tőkére száradt fürtnek tartanak.
Venyigém télen majd lánggal éghet,
tüzem a hidegben jó meleget ad.
Talán majd kályha lesz a helyem,
ahol a tűzben elégek,
melegednek nálam a gyerekek,
mesét mondanak a vének.
Szedésre érett bennem az élet.
Szívemre ült ez a gondolat.
Az ember végül arra ébred,
fiatalsága elszaladt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.