Apja az égre figyelve remeg.
Népe a tó fenekén most szótlan:
támad az égből gólyasereg.
Hosszú a csőre a gólyamadárnak,
a víz fenekéig, a mélybe leér.
Hogyha a tóban lassan lábal,
békaszívekben megfagy a vér.
Bújna a béka a nádba, a sásba,
érzi a véget mind, aki él.
Élve marad sok szúnyog, lárva,
mígnem a gólyahad este hazatér.
Alkony után a békadalárda
a tó peremére végre kiáll:
ünnepet ülnek, a szélbe kiáltva:
megmenekült a békakirály!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.