Itt nincsen semmi, csak homok,
de a szívem olyan bátor,
én ide mást álmodok:
zöld oázist, szélben lengő
pálmafát és kék vizet.
Megteremtem, mire felnő
az, aki érte fizet.
Való igaz, szólt a vándor,
mindig támad a homok.
De a mi szívünk sincs fából:
a jövőre gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.