Éjjelenként felvonyítok a Holdra.
Nem csepülném létem én se', ha volna.
Eltemetném végleg azt a sok évet,
hogy veled éltem.
Csöndjegemben dobban újra a szívem,
olvadásról már ne szóljon a rímem.
Összerázkódom, ha bántani szólsz rám,
bár nem is élek.
Rettegésem végtelenítve támad:
elveszítem - földre ledöntve - a váram.
Helyrehoznám, hogyha lehetne tenni.
Nem tudok érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.