2015. március 29., vasárnap

Csöndjégbe fagyva

Éjjelenként felvonyítok a Holdra.
Nem csepülném létem én se', ha volna.
Eltemetném végleg azt a sok évet,
hogy veled éltem.

Csöndjegemben dobban újra a szívem,
olvadásról már ne szóljon a rímem.
Összerázkódom, ha bántani szólsz rám,
bár nem is élek.

Rettegésem végtelenítve támad:
elveszítem - földre ledöntve - a váram.
Helyrehoznám, hogyha lehetne tenni.
Nem tudok érte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.