Salvador Dalínk bajszán lépkedvén
megakadt szemem két formás vérmedvén.
Csak álltak elfolyó számlapok között,
szemükbe őrület fénye költözött.
Egyikük fejében rózsaszín kalap,
másik az előző orrába harap.
Kérdeztem: miért jó a kalap a fejeden?
Miért nem alszol a barlangban, helyeden?
Alhattunk volna a barlangban nyugodtan,
de egy szerződésre nyomban ráugrottam:
jött hozzánk egy bajszos, fekete ürge,
nem volt kövér, de szikár és fürge,
mondta, ha ráfesthet minket a bajszára,
nem lesz majd gondunk méz utáni hajszára.
Így néhány elfolyó óra alatt
testünk a bajszába beleragadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.