2015. március 23., hétfő

Borisz Paszternak: Március

Солнце греет до седьмого пота,
И бушует, одурев, овраг.
Как у дюжей скотницы работа,
Дело у весны кипит в руках.

Чахнет снег и болен малокровьем
В веточках бессильно синих жил.
Но дымится жизнь в хлеву коровьем,
И здоровьем пышут зубья вил.

Эти ночи, эти дни и ночи!
Дробь капелей к середине дня,
Кровельных сосулек худосочье,
Ручейков бессонных болтовня!

Настежь всё, конюшня и коровник.
Голуби в снегу клюют овес,
И всего живитель и виновник -
Пахнет свежим воздухом навоз.



A Nap forróbb, mint a felső padsoron a gőzfürdő;
és lent, az árkokban őrjöngő dühöngés.
Tavasz - ez az izmos fejőnő -
aprómunkát végez, sohasem pihen.


Olvad a hó (vészes vérszegénység -
Látod az impotens kék vízfolyásokat?)
de a karámban dörmög, gőzölög az élet
és a villa ága egyszerűen egészségtől duzzad.

E napok - e napok, és éjek is! -
vízcseppek dobolásával délben,
jégcsapokkal az ereszen,
és sosem alvó erek csevegésével telnek.

Minden nyitva áll - az istállók és karámok ajtaja;
galambok szedegetik a hóba hullt szemeket;
és mindennek vádlottja és életatyja
- a trágyadomb - csípős, mint ózon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.