Fény lakott köztük egykoron,
ma fehér, omladék falak;
már lekopott rég a korom.
A tornyok is elomlanak.
Siratni jár most az ember,
és sok nem tudja, mit sirat.
Itt a bánat, mint a tenger:
a Falnál senki sem vigad.
Régi dicsőség, hatalom.
Elűzött, szétszórattatott
a nép. Rothadt szalmaalom
- sokaknak csak ennyi jutott.
De a Könyv őrzi még
a választottság erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.