szembe jött velem utamon az Isten.
Így szóltam: semmim sincs, Uram, Te látod.
Miért nem fordítod tőlem el átkod?
Látom, szólt Isten. Nem hagylak egyedül.
Rád majd a bánat hatalmas hegye dűl.
Ha semmid nem volt, légy ezerszer áldott,
íme, megáldalak: cipeld hát zsákod!
És kegyként adom hozzá a vakságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.