És legvégül már nem marad
a szomorúság sem;
az elme belefárad,
hogy nincsen, ami repítsen,
jó, ha van egy társad,
aki a túloldalon szuszog
már hosszú évek óta.
Ritkák az ingyencirkuszok,
de hangtalan lett a keserű nóta.
És legvégül a szomorúság sem marad,
csak a szürke, mozdulatlan közöny.
A szomszédban kutya ugat,
az ember rutinból köszön,
és mászik a porban, mint féreg,
akinek soha nem nőtt ki szárnya.
Vitázna, de a csönd betéved.
Minek már ide a lárma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.