Egyre inkább roskatag,
és eszmeileg ingatag
vagyok, de sokszor látom ám
a szarvat, patát a csuhán!
Ülésezik a csőcselék,
degeszre tömi a zsebét,
de három évtized alatt
a szegénység itt maradt.
Mit érdekelne engemet,
hisz' úgyis lesz, aki eltemet,
hogy mit beszél a sok tahó,
de jól megélni volna jó.
De van nehány saját gyerek
- és ezzel most nem kérkedek -,
örökséget egy sem kapott,
csak búcsúzóul: jó napot!
A két keze segítene,
ha építeni kellene,
s megélne bizton mindahány
- három fiú és két leány -,
de bámulom az éveket,
hogy a hülyeség eltemet
minden életet ma itt.
Mire vársz, az Istenit?
Ragadd nyakon a léhűtőt,
ne rontsa el a levegőt!
Ne vegyenek el éveket,
és adják vissza az éveket!
Én egyre inkább roskatag
és eszmeileg ingatag
vagyok, de így is jól tudom,
csak munka visz át a romokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.