2015. március 28., szombat

Ébren látlak szempillámon

Én próbáltam túllépni önmagamon,
de csak vágyaim kaptak új szárnyakat.
A széncinke éneke is megszakadt,
és az óra végül megállt a falon.

Lehet, most másutt szól a cinke dala;
ha a mutatót szemeiben látnám,
átsiklana minden zátonyon bárkám.
Egy percet végtelenné tágítana.

Már nincsen eledel, üres a jászol,
összetörött korallszínű álmokon
hajóm, a kikötő pedig már távol.
Galambomat elröptettem, vádolom
a keselyűt, mert megtépte sátorom.

Álmaimban még szempillámon játszol.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.