Vigyék messzire az áramlatok!
Talán úszik, mert nehéz, mint ólom,
amit elsüllyedni nem is hagyhatok.
Talán, mint a palackposta, egyszer
valahol majd a partra is kiér,
nem fakítja ki addig még vegyszer,
csak, hogy csilloghasson valakiért.
Nap-mint-nap új palackpostát gyártok,
s mindegyikbe a szívemet teszem,
de úgy tűnik, van rajtam egy átok,
mert így is marad, ami fáj nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.