Megfáradtam elnehezülten,
és körülöttem
minden kiürült.
Egy kőre pihenni leültem,
és az esti ködben
a Nap vörösbe merült.
Pár lovas jött, rám pirított:
Ne csak ülj itt, menj tovább!
Friss víz csobog, virág virít ott.
A maradók mind ostobák.
Nem megyek!
És sötétbe fúlt
a puszta táj.
Az éj lehullt.
Itt vagyok,
vagy ott legyek?
Ugyanúgy fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.