hisz' napkorongon rémeket látott.
Ott komorlik benne a sötét,
tiszta kínná oldja örömét.
Újholdat vonszol át éjeken,
csak, hogy másnak az élet szép legyen.
Betűkbe oldja léte ritmusát,
hogy keresztre szögezze saját Krisztusát.
Bár róla szól mindig minden dal,
nem tudja, hogy a léttől mit akar:
elnézi a ringó kebleket,
éjre bodorít fénylő felleget;
romantikára lenne hajlamos,
de káromkodik, ha elmegy a villamos,
megcsodálja a varjak énekét,
hogy így tegye tönkre saját életét:
a fényt előle fekete hártya
fedi, mert ecsetét tusba mártja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.