esőre fényes, zsákra koptatott.
A régi életünk ma már halott.
Idézed? Újra nem teremthető.
Tehetsz a régi térre vissza még
vitézi szobrot, "ősi" kopjafát,
de mégse' hidd: örülne ősapád;
a múltba nézni mára már elég.
Eltűnik, íme, mind a macskakő;
kiszedve verni fényes ablakot.
Csattan-e majd a hátakon a bot,
a felkelést, a lázadást verő?
Utcára, térre már aszfalt ragad.
de nézd a fényes ablakban magad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.