Egyre csak mászom fel a hegyre,
kínlódva, kimelegedve.
Nem is értem, hogy mi végre
igyekszem a tetejére.
Hogy a derekára érek,
lassan elhalkul az ének,
a hegycsúcs még olyan távol!
A Nap már vörösben lángol:
lassan leszáll majd az este,
én csak mászom keseredve.
Nemsokára jön az éjjel;
harcolhatok a sötéttel,
még semeddig sem jutottam,
mire kiterülök holtan.
Mehetnék-e másik úton?
Istenemre! Nem is tudom.
Egyre mászom, amíg bírok,
négykézlábon is csak írok,
és ha szakadékba esnék,
hát nem érem meg az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.