Minden elmúlik egyszer csak végleg.
Nem marad már semmi, csak az emlék,
hiába is kérnéd, hogy ne menj még,
ha már túllépett rajtad az élet.
Marad az árok, a hideg agyag,
az érintés hűlt nyoma bőrödön,
törött váza a jéghideg kövön,
hogy a virágok elhervadjanak.
A vég után már nincs mit mondani,
a halott az élőnek nem üzen.
A gyász még huszonnégy órás üzem,
amíg az is el nem kezd porlani.
Végül elfoszlik a fehér lepel,
és a halom jeltelen süpped el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.