2015. március 30., hétfő

Halottak gyásza

Minden elmúlik egyszer csak végleg.
Nem marad már semmi, csak az emlék,
hiába is kérnéd, hogy ne menj még,
ha már túllépett rajtad az élet.

Marad az árok, a hideg agyag,
az érintés hűlt nyoma bőrödön,
törött váza a jéghideg kövön,
hogy a virágok elhervadjanak.

A vég után már nincs mit mondani,
a halott az élőnek nem üzen.
A gyász még huszonnégy órás üzem,
amíg az is el nem kezd porlani.

Végül elfoszlik a fehér lepel,
és a halom jeltelen süpped el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.