Lelkem televényén
burjánzik förtelem,
amióta kerül
az áldott szerelem.
Hogy indája felnő,
szívem elszorítja,
barna bánatfelhő
lelkem komorítja.
Nincsen sötét este,
nyomorúság másik,
hogy az ember teste,
lelke belevásik,
mint hogyha szeretne,
párját nem találja.
Mindent eltemetne.
Várja a sír szája.
Lelkem televényén
burjánzik a hiány.
Majd a versek révén
némi mocskot kihány
magából az ember,
s ha sikerül, árnyal.
Isten bottal nem ver:
kegyetlen magánnyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.