Akárcsak Borges, én is bűnös lettem:
bár szerettem igaz szerelemmel,
mégsem lett belőlem boldog ember,
így a legsúlyosabb bűnt elkövettem.
Ha Dante Poklának mélyére vetne
ítéletem, amely igazságos,
kitagadna magából a Város,
aki látna, sorsomon mind nevetne.
Mert adva volt minden boldogan élni,
mindig csak kacagni, sohasem félni,
és örökségemet eltékozoltam.
Bárhogyan akartam, nem lettem boldog,
pedig vannak nálam sanyarúbb sorsok,
mégis csak féregként kúsztam a porban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.