Még azon zúg, zakatol agyam egyre,
bár az őrület talán már messze van,
milyen is lenne, hogyha még szeretne.
Így lehetnek ezzel mások is sokan.
Folyton az az egy érzés zavar csupán,
milyen szürke és felesleges a lét,
hogyan élhetek homályosan, bután,
ha nem élem meg az egy igaz mesét.
Zúg és zakatol az emberagy csak,
gyötrelem nincs, csak tompa, sajgó hiány.
Napjaim a következőre hagynak,
hátha az majd egyszer jobb lehet talán,
már rég nem látom erősnek és nagynak
magam. Nem hiszem, hogy jobb jön ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.