Az életem miért nem élvezem?
Mennyire korrekt az a nézetem,
nem értelmetlen minden félelem?
Doktor úr! Ugye, nagy az én bajom,
nem vagyok hipochonder, vén majom?
És ha önnel ezt meg nem tárgyalom,
csak terjed rajtam ez az ártalom.
Doktor úr! Úgy érzem, hogy szétesem;
egyre jobban lyukad az értelem,
még itt-ott pár foszlánya megmarad,
hogy megidézhessen rémálmokat.
Doktor úr!...de mit is akartam én?
Az agyam már, akár a szitafény,
oly tünde-módon mállik, csillogó,
mint a júniusi, a sárga hó.
Doktor úr! Vagy tán kedves ápolóm!
Miért is néz így? Nem vagyok bolond.
Most csak kicsit...zavart...az életem,
mert semmibe...fordul...Az értelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.