valaki hébe-hóba, néhanap,
hozna örömöt vagy bút, szakajtót,
hogy az átkozott fekete kalap
lekerülhetne fejemről végre,
mert nem lenne eltakarni való
hogy mindegy nekem már évről évre,
a Nap süt le rám, vagy esik a hó.
Valaki rám nyithatná az ajtót,
hiszen nagyon megáll a levegő,
és semmi zár nem ment meg a bajtól;
az élet egyedül oly leverő.
Csak írni egymás után a rímet,
mintha lenne, aki olvasna még,
játszani az öregedő hímet,
most már örökké. Ez lesz majd a vég?
Ócska szövegekbe beleírni
az egész elcseszett frusztrációt,
mert másképp nem, csak alkohollal bírni.
Valaki rám nyithatná az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.