Kimosom mindig

Megint veszekedtem veled,
pedig még meg sem értheted,
hogy miért is fáraszt folyton,
ha mindig újra kell mosnom,
hogy megfürödhess, a kádat,
és bepiszkított ruhádat.

Pedig tudom, mit sem értesz
belőle. Úgy térek észhez,
mint egykoron Lóci apja.
Az ember nem kéri, csak kapja,
s ha megsérült is egy-két gén,
nehezen jut túl a mérgén:

Megint veszekedtem veled.
Pedig már tudod a neved,
tudod, merre menjünk haza.
Te lettél létem támasza,
és ha újra kell kimosnom,
megteszem mindig, kimondom.