Gyáva lettem. Változnak az idők,
visszafelé halad ez az évszázad.
Szívem retten, nem kapok levegőt
meggondolván, gyermekemre mi várhat.
Háromszor kell átgondolnom újra,
mi az, amit és, hogy hogyan írhatom.
Nem akarok a sötétbe bújva
félni, mikor csap le rám a hatalom.
Volt már ilyen. Azt hittem, hogy elmúlt,
gondolom, hogy velem hitték még sokan,
de látom, a szabadság itt megfúlt,
és hazám ma ismét vesztébe rohan.
De túléljük ezt is. Bár volt, aki mondta,
ne reméljem bizton, hogy túlélhetem,
de ha úgy lesz, akkor a jövő oly ronda,
hogy e népben maradásom úgysincsen nekem.
Vöröslik a jövő. Narancsos az ég is.
Napszámba jár lassan az egész ország.
Embertelenségben megmaradni mégis,
ne írhassa le magát az egész magyarság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.