Tenyérbe támasztott homlokom
kiért izzik e hajnalon?
Álmom miért volt nyugtalan,
ha a reggel még messze van?
Kiért susognak halk szelek
fülembe titkos éneket?
A Hold az ablakon miért dalol,
mintha várnának valahol?
Ezüstje miért csorog le rám
az éj szakának derekán?
Ha átizzadtam a lepedőt,
az éji fény miért oly lebegő?
Ki mondja majd, hogy mit tehetek,
ha kegyetlenek az éjjelek?
Ki kéri ölelni két karom,
mert vágyja, és én is akarom?
Kinek világít énekem,
hogy élete szebb legyen velem?
Ki fogja majd a két kezem,
ha véget ér az életem?
Tenyérbe támasztott homlokom
kihűlhet majd? Nem akarom!
Hajnali, borzongató szelek
félek, fagyot hoznak, telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.