Pszichózis

Mondatok zúgnak zavart fejemben,
megannyi idegen gondolat.
Mit tenne más vajon helyemben,
amikor a felhő elragad?

Éjsötét lidércek szaggatják lelkem,
ezernyi zaklató látomás,
fejemet néha már a falba vertem,
mert benne valami árkot ás.
Szétszabja elmém e szörnyű átok.
Egyre csak zakatol zúgó agyam,
magam előtt már ösvényt nem látok,
elmém a káoszba rohan.

Csúszik a világ. Folyton elesem.
Néhanap nem tudom, hol vagyok.
Nap tűz a szemembe éjen és esten,
nappal meg látom a csillagot.
Hangok harsognak egyre agyamban,
hogy néha ordítani kell,
hogy saját magamat is meghalljam.
Sorsom csak ejt, és nem emel.

Ráng az arcom, kalimpál kezem.
Gyógyszerből egyre nő a dózis,
keveset mozgok és sokat eszem.
Markában tart a pszichózis.
Tudom a sorsom, olvastam róla,
józanul kétségbe esem,
mert hiába hallgatok orvosi szóra,
végül majd elmegy az eszem.