Sétáltam mész-fehér parton álmomban.
Fények játszottak a víz színén,
egy fehér várost is láthattam ottan.
Más is lehetett volna, nem én.
A fények között a falakat is
furcsán visszatükrözte a víz.
Élesen látszott egy falakat is,
egy szekrényen meg a szilvaíz.
És mégis: a víztükör fodrozott kicsit,
nem volt sima, borzolta szél,
a tükörvárosban csak egy csacsit
láttam a parton. Ott más nem él?
Minden tiszta. sehol egy banán héj,
és nincsen eldobott papírdarab.
Ebben a városban tiszta kéj
lehet űzni az álmokat.
De sehol nem volt egy ember sem.
Egyedül álltam a parton ott,
rájöttem: inkább csak maradnék Pesten,
és csak néztem a falakatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.