Senkid sincsen, sosem volt,
egyedül vagy, mint egy holt.
A magány majd eltemet,
megöli a lelkedet.
Zümmöghetnek rigmusok,
mint ahogy' a szív dobog,
de csak a semmit verik
minden éjjel reggelig.
Senkid sincs, s ez sem igaz.
Mégis úgy élsz, mint egy gaz,
magad börtönbe zárva
marad a szíved árva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.