Hiszen minden, ami egykor volt nemes,
már régen megcsúfoltatott:
A Krisztus utáni harmadik évezredet
hogyha még ember módon elkezdheted,
rád akkor semmi sem hatott.
Homlokom mögött nekem is bozót növekszik,
ha élni hagyja ott a nátronos szik,
vagy sívó homok.
Bár az életem nem ér ma véget,
kilátás nélkül élem azt a néhány évet,
arra gondolok.
Sosem tudom, mi éri meg: ha olvasok, vagy írok.
A szívben így is, úgy is zsírok
csapódnak ki a vérből.
Tavasz válthatna föl végre már telet.
És ki mondta azt, hogy valaha is lehet
elég a tündérmesékből?
Valaki mondja meg nekem, még agyam facsarjam,
vagy az írást a fenébe, abba hagyjam?
Bár hagyni nem lehet,
mert egy fecske talán tényleg nem hoz tavaszt,
de százezernyi - ki mondhat erről biztosat -
sem űzi el a telet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.