elgurítom, visszahozom;
hogyha csillagfényes éjjel
ők gurulnak szanaszéjjel,
egy kupacba terelgetem
őket, pályájukra teszem.
Egy-egy fátyolfelhős napon
puha ronggyal visszadom
fényüket súroló krémmel,
ne piszkolódjanak még el.
Nagybolygókkal játszadozom,
márványgolyóként gurítom
őket a Tejút porában,
kilenc-tizet egy sorában.
Ha a porban megakadna
gurulása megszakadna,
újra elindítom útnak,
amíg helyükre nem jutnak.
Csillagokkal játszadozom,
azokat szeretem nagyon.
Hogyha halványul a fénye,
erőt pumpálok beléje,
lassan, ne robbanjon, noha
néha kell egy szupernova,
hogy megszórja a világot,
teremjen bolygót, virágot.
Játszadozom a szavakkal,
szórom szerte két marokkal,
úgy teremtek, mint az Isten.
Néha bánatot, ha nincsen,
máskor öröm cseng a dalban,
és nem mondom, hogy nem csaltam,
de nem hazudtam még soha.
Aki nem hinné: ostoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.