Mondatok zúgnak zavart fejemben,
megannyi őrült gondolat.
Mit tenne más vajon fejemben,
amikor a köd elragad?
Ráng az arcom, kalimpál kezem,
gyógyszerből egyre nő a dózis.
Keveset mozgok, és sokat eszem.
Rám tenyerelt a pszichózis.
R:
Tudom a sorsom, olvastam róla.
Józanul kétségbe esem,
mert hiába hallgatnék az okos szóra,
végül majd elmegy az eszem.
Éjsötét lidércek szaggatják lelkem,
megannyi zaklató látomás.
Fejemet néha már a falba vertem,
mert benne valami árkot ás:
szétszabja elmém egy szörnyű átok,
egyre csak zakatol zúgó agyam,
magam előtt már utat nem látok.
Elmém a káoszba rohan.
R:
Tudom a sorsom, olvastam róla.
Józanul kétségbe esem,
mert hiába hallgatnék tanácsadóra,
végül majd elmegy az eszem.
Csúszik a világ. Folyton elestem,
néha nem tudom, hol vagyok.
Nap tűz a szemembe éjen és esten,
nappal meg látom a csillagot.
Hangok harsognak egyre agyamban,
hogy néha ordítani kell,
minden jövőről végleg lemondtam:
sorsom csak ejt, és nem emel.
R:
Tudom a sorsom, olvastam róla.
Józanul kétségbe esem,
hiába hallgatok orvosi szóra,
végül majd elmegy az eszem.
R:
Tudom a sorsom, olvastam róla.
Józanul kétségbe esem,
mert hiába szól ez a pszichózis-nóta,
végül úgyis elmegy eszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.