Ölembe ülhetett volna kicsit,
de mert prűd volt, ez elmaradt,
mert én meg tapasztalatlan, így a kocsit
ott hagytuk az árnyas fa alatt.
A vízhez szaladtunk, mintha csak
valakik lekergettek volna.
Az idő szállt, ez az átkozott vacak;
gyorsan eltelt az a pár óra.
Megmártóztunk a vízben ott,
bár talán másra várt mindkettőnk teste,
közben meg kézzel egy halat fogott!
Minő ügyesség! És máris jött az este.
Visszaültünk az autóba végre,
hogy a halat a vízben indította útnak,
és másnapra, kora estére
ez a nap is csak egy részévé vált a múltnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.