Lassú tűzben piruló hónap,
ne higgyél a hazudós szónak!
Ne higgy semmi igéretnek
azoktól, akik megvetnek!
Mert csak a láb lóg ki a böröndből,
a lélek úgyis belül dörömböl.
Ha kinyitod, száll, mint füst, feketén,
elszáll, mint a te meg én.
Látom az évet már elfogyni.
Kilyukadt, mint egy használt zokni.
Az élet megy át szürreálba,
egyre gyorsul, nemhogy leállna.
Szeretkeztél egy délutánon,
elszállt, mint egy hajnali álom.
Kirepült a nyitpott ablakon,
már a hangját sem hallhatom.
Rossz huzalozás bent a fejben,
fekete légy a fehér tejben.
Dobozba bezárva lábatlanul.
A lélek repülni így nem tanul.
Ágra akasztva leng a hinta.
Rézpénz szétszóródva, mint a
kukorica a tyúkoknak.
Már a napok egyre fogynak.
Lassú tűzben égő évek.
Lassan már a végükre érek.
Hóval befújtak a szelek,
a kedély már nem hempereg.
Hideg szélben egy fakolostor,
tornyában a semmi kolompol,
az ajtaja rég leszakadt.
A templom végleg üres maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.