Júlia, látod, nem válaszoltál nekem,
míg én írtam levelet vagy harmincat is,
az én szívemben igaz volt a szerelem,
és akkor még magam sem voltam hamis.
Az egyet, amit megkaptam tőled
- mázsányi disznókat láttál, írtad -,
fiókom őrizte, s szívem, mint őr eb,
és nem jött több levél, hogy hírt ad.
Júlia, látod, elment az élet,
már negyven év is hogy elrepült,
és az ember - én - azóta is csak téved;
saját sorsától sehogy sem menekül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.