Futnom kellett volna a villamos után.
Átszaladni még a piroson,
míg zöldre vált, nem várni meg bután,
amint az életem végleg eloson.
Egy villamosról mindig lemaradunk,
arról, amelyen az élet utazik.
Soha sincs elég erős akaratunk,
hogy elszaladjunk vele a falig.
Sárgák a levelek az ablakom alatt,
kint a novemberi köd didereg.
Ez az élet projekt nem sokat haladt
az évtizedek alatt veletek.
Ritkul a levél odakint az ágon,
mint fog a szájban, haj a fejtetőn.
A csodát én már régóta nem várom.
Kalapban megyek az őszi esőn.
Futottam is a villamos után
akkor ott, mégis elhagyott.
Elmúlt életeket sajnálok bután,
és már nem remélek holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.