Sikoltanék,de most már nem lehet,
hát megfegyelmezem magam.
Forró nyárra vágytam, kaptam telet,
és tavaszom már messze van.
Hát egyre fújom csak az éneket,
amíg belereped agyam.
Nem leszek koldus, aki kéreget,
rimánkodik szánalmasan.
Az egyre távolodó életet
rímbe, ritmusba szorítom én,
amióta így szólt: ég veled,
úgysincsen többé remény.
Sikoltanék, de nem lehet,
hát fegyelmezem magam,
csak versem az, ami be nem reked,
és szól a végig, ami még hátra van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.