Egy hete egy sort sem írtam hozzád
(minden versem neked írom én).
Úgy vitted el tőlem, mintha hoznád,
így nem maradt számomra remény.
Nem okolhatlak téged, nem teszem,
és már magamat sem vádolom,
nem mondom, hogy elvesztettem eszem,
de néha még fájón szól dalom.
Mind kimosta belőlem a verset
a napok piszok-áradata.
Lassan szinte őrületbe kerget,
nem tudom, mint jutok haza.
Csak magamban cipelem a terhet.
Már nem segít senkinek szava.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.