Most menj el,
és ne gyere vissza többé,
akkor se, ha hívlak,
hogyha könyörgök!
Már elszakadtam tőled,
halvánnyá váltál, köddé.
Szinte alig bírlak,
nyomod szívemet,
mint sárgöröngyök.
Ne lebegjen arcod
felhőben, az égen!
Hadd vívjam a harcot
egyedül, mint régen!
Ne nézzen szemed rám
falevelek közül!
Hadd legyen, hogy eztán
szívem másnak örül!
Most menj el,
és ne kísérts engem többé,
akkor sem, ha szétesem!
Mocskoljam magam szennyel;
válj csak szürke köddé
egykor volt szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.