Üres a kamra, üres a pitvar.
Szelepén át csak a vér zubog.
Az egész élet egy nagy ótvar,
amikor egyedül vagyok.
Üres a jászol, üres az állás.
Én vagyok csak barom, magam.
Nem lesz senkinek szívemben szállás
addig már, ami még hátra van?
Mit érdekeljen vircsaft, az úri,
izgasson hazugok hada?
Pitvarba, kamráig úgysem tud jutni,
én meg sosem jutok haza,
hisz haza csak ott van, ahol a házad,
amelyben várad az ölelés,
és az ember úgysem lázad,
ha a veszítenivaló kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.