2017. november 24., péntek

November vége

Éktelen égen sodródó Nap,
hideg szélben didergő hónap.
Dérrel bevont a fakolostor,
amelyben a lélek kolompol.

Száraz ágak levelek híján.
Szél süvöltöz a lelkek hídján.
Véget ért már a nyár, jön a tél.
A fagyban az élet elalél.

A tavasz már messzire tőlünk,
csak saját leveinkben fővünk.
Tűz ég, de csak a bogrács alatt,
a szív-melegből ennyi maradt.

Véget ér majd lassan az élet.
Már nem a holnapoknak élek.
Zúzmara lepi a csipkebokrot,
hogy lehet így az ember boldog?

Szó nem szól már a sivatagban.
A kőtáblát kézhez sem kaptam.
Kihűlt köröttünk már az ég is,
a hóban tovább megyünk mégis.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.