Az agynak erdején bolyongva
elvesztem az emlékek között.
Kívül szótlan vagyok, mogorva.
A bánat újra belém költözött.
Vannak fényes tisztások ott
a homályos, sűrű vadon mélyén,
de rájuk többé nem találhatok.
Eltévedtem, hiába kérdem: miért én?
Lidércláng csap bokorból felém,
mocsár inog meg talpaim alatt.
Túljutottam már rengetegem felén?
Körbe járok? Életem nem haladt.
Az agynak erdejében járva
bolyongok foszlott emlékek között,
úttévesztve, mint gyermek, egy árva.
Az élet ez, amelyet agyam visszatükrözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.