Rólam nem fecsegnek a habok.
Hallgat a mélye, és az sem mámor,
amire nap közben gondolok.
Önsorsrontók itt az évszázadok.
Miért ne lenne az az életem?
Sorsom ellen én soh'sem lázadok,
az ég is csak félig van velem.
Az acélt edzik kalapács alatt,
én folyton csak magamat ütöm.
Többet hátra, mint előre haladt
a lét itt. Nem toporgunk tűkön.
A vízbe kéne nézni egyszer,
hogy meglássuk: arcunk visszanéz.
A múlt most jövőnk ellen a fegyver.
Persze, ezt fölismerni nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.